A kereszténység keresztje a mai Közel-Keleten

Menekülés a pusztítások és a pusztulás elől: Forrás: http://foreignpolicyblogs.com/2016/11/02/

A kereszténység megfogantatásának és világra jöttének helyszíne a Közel-Kelet és Kis-Ázsia, ahol immáron mintegy 2000 éve őrzi számos – egyáltalán nem homogén – keresztény közösség őseik hitét, napjaink vészterhes időszakában is.[1] Kérdés, hogy meddig. Az iraki Erbil érseke, Bashar Warda az alábbi szavakkal nyitotta meg beszédét a 2016 őszén megrendezett Német Püspöki Konferencián: „Kérlek, ne feledjetek el minket! Nem pazarolhatunk el több időt!”[2]

Warda eme summás összefoglalójával igyekezett rátapintani annak a folyamatnak a súlyosságára, amelynek következtében az konstatálható, hogy egyes közel-keleti keresztény közösségek rohamos méretekben kezdtek el csökkeni az utóbbi évek vérzivataros eseményeinek következtében. A teljesség igényére való törekedés okán egy mondat erejéig ki kell szélesítenünk a megfogalmazásunkat, hiszen jazidik, kurdok vagy éppen számos muszlim közösség képviselői is a genocídium mezsgyéjét súroló üldöztetések alatt állnak az „ISIS” (a továbbiakban: Dāʻish, ejtsd: dá’is) és más szélsőségesek terrorisztikus tevékenységeinek következtében. A Dāʻish ideológiájában a keresztények hitetlennek (kufr/kāfir) tekintendők, s a választható alternatívák szerint vagy azonosulnak a szélsőségesek ideológiájával, vagy kiirtásra predesztináltak, amely folyamat pedig sokakat menekülésre kényszerít.[3]

(Az ábrán: A keresztény közösségek létszámának csökkenése 2014-ig.  Forrás: https://www.linkedin.com/)

Nyilván jelen sorok írója arra nem vállalkozhat, hogy az egyre inkább elharapózódó üldöztetések történeti előzményeit részletesen megvilágítsa, ugyanakkor azt meg kell jegyeznünk, hogy a 2003. márciusi iraki hadjárat kifejezetten súlyos következményekkel járt, hiszen többek között a keresztény közösségek ellen is határozottan fellépő Dāʻish (2014-es) létrejöttének is az egyik fő faktora volt az akkori elnök, George W. Bush által indított amerikai invázió.[4]

A Közel-Kelet vonatkozásában az elmúlt 2 évtized tekintetében az tapasztalható, hogy a politikai érdekek és céltételezések mentén egyre markánsabban jelenik meg a vallási köntösbe bújtatott extrémizmusok térnyerése, amelyeknek ugyan igen csekély közük van a vallásokhoz, viszont azok felhasználásával roppant eredményesen tudják kiépíteni egy-egy ellenségkép képzelt valóságát, ezáltal is hozzá járulva ahhoz, hogy a korábban békében egymás mellett élő vallási közösségek között konfliktusok alakuljanak ki.[5] Ennek következtében a vallási színezettel rendelkező üldöztetések miatt az elmúlt években több százezer közel-keleti keresztény kényszerült menekültlétbe.[6] A Dāʻish elsődleges érdekszférájába tartozó Irak és Szíria vérrel áztatott földjén különösen súlyos a keresztények helyzete (is).  Az egyik katolikus karitatív szervezet szerint „könnyen elképzelhető, hogy 5 éven belül Irak földjéről el fognak tűnni a keresztények.”[7] Hasonlóan nyilatkozott a keleti asszír egyház spirituális vezetője, Emanuel Youkhana archimandrita is: „Most dől el, hogy a jövőben lesznek e még itt keresztények, vagy az Irak területén élő 2000 éves kereszténység muzeális emlék marad csupán.”[8]  Ennél a pontnál érdemes hivatkoznunk a keresztényüldözéseket világszinten vizsgáló Open Doors[9] felmérésére, amelynek kimutatásai szerint egy pár évtizeddel ezelőtt fellelhető (tehát még az amerikai invázió előtt) mintegy 1.2 millió iraki keresztényből napjainkra megközelítőleg 250-300 ezer maradt abban a háború dúlta Irakban, amely terület a kereszténység egyik legősibb színtere.[10]


Forrás: http://religionnews.com/2015/01/07/

Szíria szintén az első keresztény közösségek őshazája, elég, ha csak arra a Damaszkuszra utalunk, ahol feltételezhető, hogy Saul megtérése is történt, vagy azokra az asszír keresztényekre, akik a Jézus által is beszélt arámi nyelvet használják.[11] A háború előtti Szíriában a keresztény közösség az ország egyik jelentős – mintegy 10%-os[12] – kisebbsége volt, míg napjainkra onnan is több százezer keresztényt üldöztek el. Súlyos kár érte szakrális helyeiket is, mivel a monostorok és a templomok ¾ a harcok következtében gyakorlatilag teljesen enyészeté lett. A szintén menekültlétbe kényszerült északkelet szíriai földművelő, Joseph Youhana ezzel kapcsolatban tette fel a jogos kérdését: „Visszamenjünk, de hova? Végig kellett néznünk, ahogy a szélsőségesek felrobbantják a templomainkat [és a házainkat].”[13] A több mint 6 éve folyamatosan zajló szíriai háború következtében jelenleg alig fél millió keresztény maradt az országban.[14] A menekültek legnagyobb része vagy valamelyik szomszédos országba (pl. Libanon, Jordánia vagy Törökország), illetve területre (gondoljunk az iraki Kurdisztánra) vagy esetleg lehetőségei függvényében a távolabbi nyugati – európai, egyesült államokbeli, kanadai – területekre igyekeznek menekülni a folyamatos vérontások elől, ráadásul sokan igen bizonytalanok a visszatérési lehetőségeikkel kapcsolatban is.[15]

Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen jövőbeli kilátásai lehetnek a térségbeli, különösképpen az iraki és szíriai keresztényeknek? A rendezés alapvető feltétele a Dāʻish erőinek a felszámolása, s azt követően az országok újjáépítésének milyensége. Nem elhanyagolható az sem, hogy a külső nagyhatalmak milyen geopolitikai súllyal fognak tudni majd megjelenni ebben a rendezésben (már csak az eltérő érdekeik okán is). Szintén releváns, hogy az északkeleti kurdok a továbbiakban is fogják-e/akarják-e védelmezni a területeiken élő keresztény menekülteket, abban az esetben, ha elérik régi céljukat, az önálló kurd állam megteremtését.[16]


Iraki asszír keresztények a kurd Erbil területén, Szent Johanna templom. Forrás: https://ww2.kqed.org/news/ 

Egyelőre még a jövő homályába vész a szír rezsim sorsa is, azaz az, hogy túl fogja-e élni a terroristákkal és más felkelőkkel vívandó küzdelmeket, és ha ténylegesen sikerül is visszaszorítani őket, akkor Szíriában az orosz vagy az iráni befolyás fog érvényesülni? Mindezek egyelőre megválaszolatlan kérdések, de az megállapítható, hogyha a keleti keresztények eltűnésének kockázata szempontjából mindenképpen kulcsfontosságú tényező a jövőbeli Szíria és Irak sorsa. Hroub a térségen belüli folyamatokkal kapcsolatban úgy vélekedik, hogy a békés együttélés zálogát a társadalmi dimenzióban kell keresni. Véleménye szerint az arab világnak egy új, kollektív párbeszédre van szüksége, melynek központi eleme az egyenlő állampolgári státusz biztosítása kell, hogy legyen, ami vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül tudná biztosítani a békés együttélés újbóli kiformálódását.[17] Szimbolikus gesztus, de Hroub felvetésével kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt év decemberében Bagdad városában újra felcsillantak a béke fényei, hiszen az egyik helyi muszlim vállalkozó, Yassir Saad a keresztényekért érzett szolidaritásból és Irak összes kisebbségének az egységét reprezentálandó, az ország legnagyobb karácsonyfáját állítatta fel a fővárosban. Saad szerint a kezdeményezésének a célja az volt, hogy „csatlakozni tudjunk keresztény testvéreink ünnepéhez, s enyhíteni lehessen az iraki emberek, különösképpen a moszuli háborúban sínylődök mindennapos fájdalmait.”[18]

A keresztényekkel és más kisebbségekkel szembeni atrocitások nemzetközi megítélését is érdemes egy pillantást vetnünk: Az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése (Parliamentary Assembly of the Council of Europe, a továbbiakban: PACE) és az Európai Parlament (EP) 2016. január 27-ei és február 4-ei tárgyalásaikon határozatot fogadtak el, miszerint a keresztényekkel szembeni üldöztetések genocídiumnak minősítendők. A határozat felhívta a tagállamok figyelmét arra vonatkozóan, „hogy a Dāʻish genocídiumot hajt végre az ENSZ által 1948-ban elfogadott a Népirtás Bűntettének Megelőzéséről és Megbüntetéséről Szóló Egyezmény értelmében.”[19] A határozat kitér arra is, hogy a tagállamoknak kötelessége preventív módon megakadályozni állampolgáraik különféle népirtási cselekedetekben való részvételét. Az Európai Parlament pedig azt hangsúlyozza, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsába tartozóknak elő kell segíteni és támogatniuk kell minden olyan nemzetközi igazságszolgáltatási vizsgálatot, amelyek a terroristák által Irak és Szíria földjén a keresztények, jazidik és más vallási, illetve etnikai kisebbségek ellen véghezvitt atrocitásokat igyekeznek teljes körűen felderíteni.[20] 2016. március 17-én az Egyesült Államok is deklarálta, hogy a Dāʻish által a keresztények, jazidik vagy éppen a síita muszlimok ellen végrehajtott atrocitások olyan súlyos mértékűek, hogy azok már elérték a nemzetközi törvények által megszabott genocídium küszöbét.[21] A következő hónapban pedig az Egyesült Királyság is elismerte a népirtást, mivel 2016 áprilisában a parlamenti alsóház egyöntetűen megszavazta genocídium fogalmának alkalmazhatóságát.[22]

Ugyanakkor nem mehetünk el azon sajnálatos tény mellett, hogy a szavakat – kevés kivételtől eltekintve – nem követték érdemi tettek. A Dāʻish egyes közösségek ellen irányuló irtó hadjáratai nem igazán voltak kérdésesek eddig sem. A genocídium elkövetésének az EU vagy éppen az USA részéről történt elismerése jelentős, de érdemi változásokat nem eredményezett az érintettek helyzetében.  Ezzel kapcsolatban jegyezte meg a szír katolikus pátriárka Mar Ignatius Joseph III Younan, hogy a Nyugat (ide értvén az egyházakat is) gyakorlatilag közönnyel tekint az iraki és szíriai keresztények sanyarú sorsára, ahogy ezt a chilei felmenőkkel rendelkező szíriai pap, Rodrigo Miranda is látja.[23] E közöny bizonyítéka maga a genocídium tényéről folytatott elméleti polémia is.  A kegyetlen terror túlélői pedig egyelőre hiába várakoznak arra, hogy történetük, sorsuk a széles értelemben vett nemzetközi közönség előtt közismert legyen, hogy végre ne számokról beszéljenek a döntéshozók, hanem borzalmas szenvedéseket s félelmeket átélt emberi lényekről. Az érdemi válaszokkal ugyanis mindezidáig adósok vagyunk.[24] Még nincsenek olyan távol a boszniai és ruandai szörnyű események, jogos tehát a kérdés: Tanultunk-e valamit a közelmúlt szisztematikus népirtásaiból, és hajlandóak vagyunk-e a következtetések levonására és gyakorlati lépéseket tenni a közel-keleti keresztények ügyében? 

Fodor István
 


[1] A mai török-szír határon fekvő Antiokheia városa volt az a helyszín, ahol először feltűnt a keresztény (mint egy vallási közösséget reprezentáló) jelző használata. Bernard, Christian: Les chrétiens d’orient dans le conflit de Syrie et d’Irak. Institut Géopolitique et Cultural, 2017.01.14. Online: https://www.institut-jacquescartier.fr/2017/01/les-chretiens-dorient-dan...

[2] Christen im Mittleren Osten droht "Auslöschung". Welt, 2016.09.20. Online: https://www.welt.de/regionales/hessen/article158265123/Christen-im-Mittl...

[3] Fodor, István: A Qurʾān és a szélsőségesek közötti összefüggések megértése - A „ISIS” (Dāʻish) elleni intellektuális küzdelem. Megjelenés alatt. O/TDK kézirat, Szeged, 2017. 10. Azokat a muszlimokat pedig, akik megkérdőjelezik a szélsőségesek önértelmezésükben értett legitimációját, a Dāʻish murtadd jelzővel látja el, ami az aposztáziára utal, így végső soron a muszlimokkal szembeni korlátlan gyilkolás is egyértelműen megjelenik a szélsőségesek ideológiájában. Ez a tényező pedig egyértelműen arra is reflektál, hogy a Dāʻish muszlimokat és nem muszlimokat is szisztematikusan gyilkol, bár kétségtelen, hogy az előbbiek áldozatai jóval nagyobb méreteket ölt. Erről lásd: Fodor, 2017. 8. 

[4] Fodor, István: Az “ISIS” felemelkedése: A takfīrizmus erejének multidiszciplináris vizsgálata. In: Kispál, Richárd – Gerencsér, Miklós (szerk.): Tanulmányok a Társadalomról II. Szeged, Szegedi Tudományegyetem Polgáraiért Alapítvány, 2015. 63-71.; Collard, Rebecca: Should the U.S. Prioritize Christian Refugees? No Thanks, Some Arab Christians Say. Time, 2017.02.14. Online: http://time.com/4669209/syria-christians-isis/; Filger, Sheldon: The Final Solution of the Christian Arab Question in the Middle East. Huffington Post, 2014.07.10. Online: http://www.huffingtonpost.com/sheldon-filger/the-final-solution-of-the_b...

[5] Kraft, Kathryn – Manar, Suzanne: Hope for the Middle East: Impact and Significance of the Christian Presence in Syria and Iraq during the Current Crisis. Contributors: Open Doors, Served, UEL, Middle Easr Concern. February 2016. 7. Továbbá: Karam, Patrick: Chrétiens d'Orient: la disparition en silence. Le Figaro, 2016.04.28. Online: http://www.lefigaro.fr/vox/monde/2016/04/28/31002-20160428ARTFIG00186-les-derniers-chretiens-en-sursis-en-orient.php; Továbbá: Fodor, 2017. 7-10.

[6] Das Kreuz der Christen im Nahen und Mittleren Osten. Der Tagesspiegel, 2016.12.24. Online: http://www.tagesspiegel.de/politik/religionen-der-welt-das-kreuz-der-chr... A köztudatban kevésbé ismert, de az afrikai kontinens számos országában is igen súlyos vallási vonatkozású üldözetések vannak jelen, például Nigéria északi részén a Boko Haram üldözi a keresztényeket, míg az Közép-afrikai Köztársaságban az önmagát kereszténynek kikiáltó Anti-Balaka irtja a helyi muszlimokat. Sherwood, Harriet: Christians flee growing persecution in Africa and Middle East. The Guardian, 2016.01.13. Online: https://www.theguardian.com/world/2016/jan/13/christians-flee-growing-pe...

[7] Sherwood, Harriet: Calls grow to label attacks on Middle East Christians as genocide. The Guardian, 2016.03.10. Online: https://www.theguardian.com/world/2016/mar/10/middle-east-christians-lab...

[8] Das Kreuz der Christen im Nahen und Mittleren Osten. Der Tagesspiegel, 2016.12.24.

[9] A szervezet hivatalos honlapja: https://www.opendoors.org/

[10] Sherwood: The Guardian, 2016.03.10.; Das Kreuz der Christen im Nahen und Mittleren Osten. Der Tagesspiegel, 2016.12.24.; Brüggemann, Alexander: Christen der ersten Stunde. Zeit, 2015.12.27. Online: http://www.zeit.de/gesellschaft/zeitgeschehen/2015-12/christentum-syrien-armenien-aethiopien-irak; Kraft – Manar: February 2016, 3-6, 24.; Filger: Huffington Post, 2014.07.10.

[11] Kuruvilla, Carol: Who Are Assyrian Christians? Islamic State’s Latest Captives Are Part Of A Long-Persecuted Group. Huffington Post, 2015.03.02. Online: http://www.huffingtonpost.com/2015/03/02/assyrian-christians-isis_n_6786...

[12] Karam: Le Figaro, 2016.04.28.; Fodor, István: Az iszlám politikaelmélete az "arab tavasz" tükrében. In: Gulyás, Martin (szerk.): Studia Vincentiana 1/2014. Szent Vince Szakkollégium Válogatott Tanulmányok. Piliscsaba, 38.

[13] Collard: Time, 2017.02.14.

[14] Das Kreuz der Christen im Nahen und Mittleren Osten. Der Tagesspiegel, 2016.12.24.; Christen im Mittleren Osten droht "Auslöschung". Welt, 2016.09.20.

[15] Karam: Le Figaro, 2016.04.28. Ne feledjük, hogy az iraki Kurdisztán északkeleti területein komoly védelemben részesülnek a keresztény menekültek is. Lásd például az Erbil keresztény negyedének területén működő francia karitatív NGO szervezet, az SOS a Kelet Keresztényeiért (SOS Chrétiens d’Orient), a SOS-CO tevékenységeit: Chrétiens d'Orient en Irak: "Nous avions le choix entre nous convertir á l’islam, payer l’im pôt islamique dû par les 'mécréants', partir sans délai ou mourir." Atlantico, 2016.12.10. Online: http://www.atlantico.fr/decryptage/comment-humanitaires-francais-viennent-en-aide-aux-peuples-persecutes-irak-peuples-persecutes-orient-carnet-voyages-palmyre-au-2903240.html#Uq7KHoM2umcuFWmq.99; Keresztény menekültek személyes történeteit, kilátásait is bemutató rövid összefoglalóért lásd: Collard: Time, 2017.02.14.

[16] Bernard: Institut Géopolitique et Cultural, 2017.01.14.

[17] Hroub, Khaled: Bürgergesellschaft statt konfessionelles Sektierertum. Qantara, 2015.02.10. Online: https://de.qantara.de/inhalt/zusammenleben-der-religionen-im-orient-buer...

[18] Burton, Doug: Christmas Trees Make a Comeback in Iraq. Philos Project: Promoting positive Christian engagement in the Middle East. 2016.12.24. Online: http://www.tparents.org/Library/Unification/Talks/Burton/Burton-161224.pdf

[19] Ochab, Ewelina: What Will We Tell Christian Minorities In The Middle East This Christmas? Forbes, 2016.12.23. Online: https://www.forbes.com/sites/realspin/2016/12/23/what-will-we-tell-chris...

[20] Ochab: Forbes, 2016.12.23.

[21] Rosenberg, Matthew: Citing Atrocities, John Kerry Calls ISIS Actions Genocide. The New York Times, 2016.03.17. Online: https://www.nytimes.com/2016/03/18/world/middleeast/citing-atrocities-jo...

[22] Lang, Arabella – Smith, Ben: Declaring Daesh massacres 'genocide'. House of Commons Library. Briefing Paper. 2016.04.15. 3.

[23] Chrétiens d'Irak et de Syrie: un patriarche craint leur quasi-extinction. Le Point, 2016.01.28. Online: http://www.lepoint.fr/monde/chretiens-d-irak-et-de-syrie-un-patriarche-craint-leur-quasi-extinction-28-01-2016-2013656_24.php; Vö: Daniele, Laura:  «Los cristianos de Siria e Irak se sienten abandonados por la Iglesia de Occidente». ABC, 2016.05.09. Online: http://www.abc.es/sociedad/abci-cristianos-siria-irak-sienten-abandonados-iglesia-occidente-201605080500_noticia.html; Ferenc pápa viszont rendszerint széles körűen igyekszik felhívni a figyelmet a ’keleti keresztények’ (és nem keresztények) irányába tanúsítandó együttérzés fontosságára. Pope shines spotlight on suffering of Christians in Syria, Iraq. Vatican Radio, 2016.09.29. Online: http://en.radiovaticana.va/news/2016/09/29/pope_shines_light_on_suffering_of_christians_in_syria,_iraq/1260841; A líbiai partoknál 2015 februárjában lemészárolt kopt keresztények emlékére tartott beszédében a felekezeti eltéréseken való felülemelkedésre hívta fel a figyelmet a katolikus egyházfő: „Semmilyen jelentősége nincs annak, hogy valaki katolikus, ortodox, kopt vagy éppen protestáns. Mindannyian keresztények vagyunk!” Idézet forrása: Pope Francis Decries ISIS Beheading Of Egyptian Coptic Christians In Libya. Huffington Post, 2015.02.16. Online: http://www.huffingtonpost.com/2015/02/16/pope-francis-coptic-chris_n_669...

[24] Fodor, István: Az elfeledett lényeg: az ember a számok mögött. Barankovics, 2015.10.26. Online: http://barankovics.hu/cikk/idoszeru/az-elfeledett-lenyeg-az-ember-a-szam...