Európa atyjára emlékezünk

Az európai kereszténydemokraták fontos szerepet játszottak az európai integráció folyamatának megalapozásában. Ezek egyike volt az 50 éve, 1967. április 19-én elhunyt Konrad Adenauer, az NSZK első kancellárja. Adenauer politikájának célja az volt, hogy a keresztény társadalmi tanítás útmutatásai alapján stabil demokratikus államot hozzon létre és kivezesse Németországot a háború utáni elszigeteltségből. A CDU egyik alapító politikusaként nagy szerepe volt abban, hogy a párt a német pártrendszerben megalapozta mindmáig stabil pozícióját.

Számára a kereszténység és európaiság szinonimák voltak. E szemléletmód többek között a szociális felelősség politikájában nyilvánult meg. Kancellárságának idejére esik a német szociális piacgazdaság kiépítése, és számos szociálpolitikai intézkedés. Számára a demokrácia nem pusztán politikai berendezkedés volt, olyan rendszerként tekintett rá, amely minden egyes ember méltóságáról, értékéről és elidegeníthetetlen jogairól alkotott felfogásban gyökerezik. 1946-ban egy választási beszédben így szólt pártja világnézeti alapállásáról: „Munkánk alapjának és vezérfonalának tekintjük a kereszténységnek az ember méltóságáról, minden egyes ember értékének elsőbbségéről alkotott tézisét. A demokrácia számunkra nem merül ki a parlamenti kormányzásban. Számunkra olyan világnézet egyben, amely szintén a kereszténység által a minden egyes ember méltóságáról, értékéről és elidegeníthetetlen jogairól kialakított felfogásban gyökerezik. A demokráciának ezeket az elidegeníthetetlen jogokat kell tiszteletben tartania az állami, a gazdasági és a kulturális életben. Azért nevezzük magunkat Kereszténydemokrata Uniónak, mert ezek az alapelvek, amelyek a nyugati kereszténység szellemi talaján állva fejlődtek ki, alkotják egész munkánk alapját, és mivel valamennyi hitvallású keresztényt közös munkára kívánunk megnyerni.”

Elvi jelentőségű beszéd a Nordwestdeutscher Rundfunk műsorában a CDU programjáról 1946. március 6-án

Politikai gondolkodását az autoriter rendszerekkel való szembenállás, a materialista világnézettel szembeni oppozíció jellemezte. A marxizmus elfogadhatatlanságát a következőkkel indokolta: „Megismétlem: a CDU politikájának alapja a keresztény erkölcsi törvény. Ez a törvény és különösen a kereszténységnek minden egyes személy méltóságáról és értékéről vallott felfogása az a pont, amelyből kiindulunk. Ez egy olyan alapelv, melyet a kereszténység fogalmazott meg elsőként, és amelyet a kereszténység a teljes változó történelem folyamán újra és újra megvédett. Ezzel áll szemben immáron a marxizmus, amely kijelenti, hogy az egyes embernek semmilyen szabad akarata és döntési lehetősége nincs, és hogy a legmagasabb rendű elv a gazdaság. Eszerint a gazdaság szükségszerű törvényeket követ, alakítja az embert, annak kultúráját, vallásos nézeteit, politikai nézeteit. És ezáltal a marxizmus, amely teljes mértékben az evilágiságban és a materialista világnézetben gyökerezik, az anyagot a személyek fölé helyezi. Ne higgyék, hogy ezek csak elméleti fejtegetések, ezek egyáltalán nem azok. A személy értékéről és méltóságáról vallott ilyetén való felfogás, vagy a személynek az anyag alá történő rendelése az emberi élet és az emberi cselekedetek minden területére kihat. Így a marxizmus nem csupán gazdasági és elméleti felfogás, ezt egyáltalán nem is állítja magáról, nem, ez egy világnézet. Most e két világnézet között lángolt fel a harc. És ez a harc nyomja majd rá bélyegét az eljövendő évtizedekre Németországban és más országokban világszerte.”

Választási beszéd a Köln melletti Pullheimben

Konrád Adenauer távlatokban sohasem mondott le a német újraegyesítésről, amit a „szabad és egyesült Európában kialakuló szabad és egyesült Németország” jelszavában fogalmazott meg. Számára e projekt részét jelentette Európa hidegháborús megosztottságának felszámolása is. Halálának évében így írt erről: „Amikor Európára gondolunk, kelet felé is nézzünk. Azok a gazdag európai történelemmel büszkélkedő országok is Európa részét képezik. Nekik is lehetőséget kell biztosítani a csatlakozásra. Európának naggyá kell válnia; erősnek és befolyásosnak kell lennie, hogy a nemzetközi politikai porondon is kiállhasson érdekei mellett”.

Az „Európa atyjaként” is tisztelt német politikus gondolkodásában az Európa eszme eggyé vált a kereszténydemokrata értékrenddel. Meggyőződése volt, hogy Németország és az európai béke szempontjából egyaránt komoly lehetőségek rejlenek az egységtörekvésekben, ami a Schumann-terv lényege volt. Robert Schumannal és Alcide de Gasperivel együtt sokat tett a második világháború után a morálisan és gazdaságilag is elpusztított kontinens megújulásáért, az európai megbékélés és fejlődés ügyéért, amelynek első lépése a francia-német megbékélés volt.

Pascal Fontaine, az Európai Néppárt történetéről írott könyvében így ír a három kereszténydemokrata politikust összekötő világnézeti alapokról: „Mindhármukat ugyanaz a keresztény meggyőződés vezérelte, amely szerint országaik, Franciaország, Németország és Olaszország képviselőiként erkölcsi kötelességük az ősöktől örökölt ellenségeskedés megszüntetése és az agresszív nacionalizmus feladása… A háború utáni korszak e szereplői számára az európai eszme spirituális megújulást jelentett, hiszen a béke megteremtését fontosabbnak tekintették a hatalmi versengésnél, és a demokratikus egyenlőség szellemében elvetették a diszkriminációt és az autoriter rendszereket.”


Konrad Adenauer szobrának avatása Budapesten 2015 novemberében  

A szövegben szereplő idézetek Konrad Adenauer „A demokrácia számunkra világnézet” Beszédek és beszélgetések (1946-1967). c. kötetből származnak, amely a A Konrád Adenauer Alapítvány gondozásában jelent meg 2013-ban. 

Kiss Mária Rita