Az Európai Unió és Törökország aktuálpolitikai vitája

Megközelítőleg egy éve kötetett meg az Európai Unió és Törökország között az az egyébként is számos bizonytalan pontot tartalmazó megállapodás, mely gátja kívánt lenni a Kis-Ázsia területeiről Európába irányuló koordinálatlan migrációs hullámoknak.[1] Akkor az etikai és jogi kérdőjeleket félre tévő interpretációk szerint egy teljes mértékben pragmatikus, kölcsönös előnyökön alapuló megállapodás született meg az EU és Törökország között. Mára azonban sokkal inkább úgy tűnik, hogy az egyezmény a felek közötti kölcsönös vádaskodás politikai eszközévé vált, így súlyosbítva az EU és Törökország kapcsolatrendszerének amúgy sem problémamentes politikai klímáját.[2] És akkor még nem szóltunk arról, hogy az egyezmény következtében emberek ezrei kerültek kilátástalan helyzetbe a különféle táborokban. Közöttük a poszttraumás stressz állapotában lévő háborús övezetből menekülők, vagy gyermekek, akik elvesztették szüleiket, illetve egészségügyi problémákkal küzdő idős emberek. A nemzetközi orvosi szervezet, a Medecins Sans Frontieres (MSF) pszichológusai szerint 2016 elejétől az év végéig mintegy két és félszeresére növekedett azon menekültek száma, akik szorongással és depresszióval küzdenek, s mintegy háromszorosára azoké, akiknél poszttraumás stresszt állapítottak meg a szakértők. A tragikus személyi sorsokba enged némi bepillantást az a tény is, hogy az elmúlt egy év során több görög és balkáni táborban rekedt személy követett el öngyilkosságot a félelemmel átitatott mentális és lelki fájdalmaik következtében.[3]

Az EU-török egyezmény szerint Ankara visszatartja a menedékkérőket attól, hogy tengeri úton el tudjanak jutni a görög partokhoz, cserébe a török állampolgárok mielőbb vízummentességet kapnak (az egyezmény eredeti szövegében az unió 2016 júniusának végére ígérte az első komolyabb előrelépéseket a török vízummentesség ügyében). 2018-ig Törökországnak az EU mintegy 3 milliárd eurónyi támogatást folyósít az országon belül – immáron több mint hatodik éve – működő több milliós menekült táborok fenntartásához, amibe például beletartozik az iskoláskorúak oktatása és az idősgondozás is.[4] A 2016. március 18-án deklarált egyezmény[5] továbbá azt is kimondta, hogy 2016. március 20-a napjától a Törökországból elindult, s a görög partokhoz irreguláris migráció kapcsán került személyeket (menekülteket és migránsokat egyaránt) vissza lehet küldeni Törökországba, ugyanakkor a török földön menedékkérelmet nyert menekültek az Európai Unió területére áttelepíthetőek (resettlement), ezáltal is enyhítve az országra nehezedő humanitárius feladatokat, kötelezettségeket.[6] Az elmúlt év során egyébként megközelítőleg 1000 menekültet és migránst küldtek vissza Törökországba, onnan pedig a körülbelül 3 millió főre tehető menekültből 3.500 főt telepítettek át az unió területére, míg Görögország területéről más uniós államokba mintegy 10.000 menekültet helyeztek át (relocation).[7] 

Az egy évvel ezelőtt létrehozott egyezmény hivatalossá tétele. Forrás: http://www.slate.fr

Az Európai Unió és Törökország közötti migrációval kapcsolatos megállapodások az elmúlt időszakban igen éles politikai viták kereszttüzébe kerültek, aminek során Törökország a napokban újabb nyílt fenyegetést intézett az unió felé, miszerint a migrációs mozgások feletti kontrollt jelentősen csökkenteni fogja, amennyiben az unió nem rendezi záros határidőn belül a török állampolgárok vízummentességének ügyét, ahogy azt 2016 márciusában  ígérte.[8] Törökország tisztában van azzal, hogy az Európába irányuló migráció csökkentése szempontjából szerepe kulcsfontosságú. Binali Yıldırım, a török miniszterelnök már 2016 novemberében szükségesnek tartotta ennek hangsúlyozását, illetve annak kilátásba helyezését, hogy ebből a szerepkörből bármikor ki is léphetnek.[9] 2017 januárjában Görögország felé küldtek baljós üzenetet, amikor a görögök kijelentették, nem adják ki azt a 8 török katonát, akik a 2016 közepén kirobbant török puccs után náluk kerestek menedéket. Mevlüt Çavuşoğlu a török külügyminiszter akkor az alábbi bejegyzését tette közzé a saját twitter felületén: „Tisztában vagyunk azzal, hogy mit tudunk megtenni. Aláírtunk egy migrációs egyezményt, ide értvén azt a visszafogadási egyezményt is, amit Görögországgal írtunk alá. Ugyanakkor a továbbiakban is tisztában vagyunk azzal, hogy mit tehetünk meg, többek között például azt, hogy eltörölhetjük a Görögországgal megkötetett visszafogadási egyezményt.”[10] A közelmúltban pedig Çavuşoğlu kilátásba helyezte azt is, hogy mind a 2013-as, mind a 2016-os migrációs megállapodásokat felfüggeszti Ankara („may cancel”), amennyiben az unió által vállalt kötelezettségek a továbbiakban sem teljesülnek.[11] Süleyman Soylu belügyminiszter még konkrétabban fogalmazott: „Ha úgy akarjuk, akkor minden hónapban 15 ezer menekültet bocsátunk Európa irányába.”[12]

Erdoğan: „Április 16-a szakítási pont lesz”  A kép forrása:  http://www.zeit.de/

Mindezek mellett az Európai Unió és Törökország diplomáciai kapcsolatait még inkább negatív irányba terelte az Erdogan török elnök jogköreinek bővítésével kapcsolatos áprilisi török referendum ügye. Több uniós ország megtiltotta ugyanis a török politikusoknak, hogy a határain belül élő török közösségek körében kampányoljanak.  Ezekre a tiltásokra reflektált aztán a maga populista módján Erdoğan török elnök, amikor Németországot és Hollandiát náci országoknak nevezte. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a kijelentést „valóságtól elrugaszkodott”-ként definiálta, míg François Hollande és Angela Merkel megdöbbenéssel visszautasította, hogy az unió tagállamait a nácizmussal emlegessék egy lapon.[13]

A referendum már önmagában is roppant súlyos kérdéseket vet fel Törökország uniós csatlakozása szempontjából. Köztudott, hogy a csatlakozás egyik elsődleges feltétele a demokratikus struktúrák erősítése és fejlesztése, az elnőki jogkör bővítése viszont ezzel szembe megy.  Törökországgal EU tagjelöltként 2005-ben kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, de azóta a 35 fejezetből 16-ot sikerült megnyitni és csak egyet lezárni. A török népszavazás és a török vezetés jelenlegi politikai irányvonala nyilvánvalóan ellentétes a demokratizálódási folyamattal és megkérdőjelezi, akar-e valójában Törökország az EU tagja lenni. A múlt évi július 15-i puccskísérletet követő törökországi tisztogatások miatt több uniós politikus felvetette az Ankarával folytatott csatlakozási tárgyalások leállításának szükségességét. Most a török elnök jogkörének bővítésével kapcsolatos kampány finisében a halálbüntetés újbóli bevezetésének felmelegítése szolgált alapul a kétkedőknek.  2014-ben azért helyezték hatályon kívül a törvényt, mert ez volt az egyik alapvető feltétele Törökország uniós csatlakozási tárgyalásai megkezdésének. Erdogan a kampány során több alkalommal kijelentette, az áprilisi referendum után, amennyiben a parlament kezdeményezné a halálbüntetés újbóli bevezetését, haladéktalanul aláírná azt.  Jean-Claude Junker az Európai Bizottság részéről fel is hívta a figyelmet, egy esetleges ilyen döntés vis maior lehet. 2017. március 19-ei nyilatkozatában leszögezte, „hogyha Törökországban újra bevezetésre kerül a halálbüntetés, az egyértelműen a végét jelentené a [csatlakozással kapcsolatos] tárgyalásoknak.”[14] Következtében számolni kell azzal, hogy a felek közötti tovább erodálódó viszony a migrációs kérdések eddig sem éppen zökkenőmentes kezelésére is ki fog hatni.

Nyilvánvaló tehát, hogy (1.) Erdoğan elnök abszolút tudatában van zsarolói potenciáljának, amelyet egyre nyíltabb és élesebb hangvételű fenyegetésekben fogalmaz meg. Erre utal legutóbbi, CNN-nek adott interjújában tett kijelentése is mely szerint „amennyiben az európaiak nem változtatnak a jelenlegi hozzáállásukon, gyorsan elmúlhatnak azok az idők, amikor biztonságban sétálhatnak az európaiak az utcákon bárhol a világban” (2.) Már csak azért is különösen veszélyes következményekkel jár a fenyegetést politikai presszióként felhasználó erdoğani politika, mert közvetlen módon hozzá tud járulni az Európán belül egyre inkább elharapózódó szélsőséges populizmus térnyerésének. Az európai radikalizálódási folyamatok számos országban a társadalmon belüli törésvonalakat erősítve politikai következményekkel járhatnak a közelgő választásokon.[15] (3.) Ugyanakkor nem szabad azt sem feledni, hogy Törökországra ténylegesen az egyik legnagyobb teher hárul a közel-keleti humanitárius válságok következtében, hiszen évek óta több millió menekültet lát el. Ebből a szempontból indokolt lehet az a várakozása a török kormánynak, hogy az unió jobban vegye ki a részét a háborús körülmények okozta nagy migrációs mozgások következményeinek kezelésében. Politikai szempontból viszont 1987-es csatlakozási kérelme beadása óta az ország fényévekre sodródott az uniós csatlakozás lehetőségétől. S minél távolabbra kerül, annál élesebb és fenyegetőbb üzeneteket küld Európa felé.

Fodor István

A szerző vallástörténész, iszlámszakértő

 


[1] Nyilván az egyik fő kérdés a sikeresség vonatkozásában merült fel, másrészről pedig az egyezmény (európai, menekültügyi, emberi) jogi legalitásának kérdőjeles dimenziójában. Collett, Elizabeth: The Paradox of the EU-Turkey Refugee Deal. Migration Policy Institute, March, 2016. Online: http://www.migrationpolicy.org/news/paradox-eu-turkey-refugee-deal; Az 1951-es menekültügyi egyezmény értelmében nem lehet menekülteket olyan országba visszaküldeni – ide tartózván a menekültügyi elbírálásokat önkényesen végző Törökország is – ahol bizonytalan, hogy az alapvető jogaikhoz hozzá tudnak jutni. Kingsley, Patrick – Rankin, Jennifer: EU-Turkey refugee deal – Q&A. The Guardian, 2016.03.08. Online: https://www.theguardian.com/world/2016/mar/08/eu-turkey-refugee-deal-qa Vö. Midilli’de Türkiye-AB göçmen anlaşması protestosu. Artigerçek, 2017.03.19. Online: http://www.artigercek.com/midillide-turkiye-ab-gocmen-anlasmasi-protesto... Az 1954-ben alapított menekültügyi és migrációs kérdéskörökkel foglalkozó CIRÉ cinikusnak nevezte azt, hogy az egyezmény az emberi jogok figyelembe vételére is hivatkozik. CIRÉ: Accord migratoire Europe-Turquie: la dissuasion à tout prix. Septembre 2016, 3.

[2] Kirişci, Kemal: Election fever and the downward spiral between Turkey and Europe: Could reviving the migration deal be a way out? Brookings, 2017.03.21. Online: https://www.brookings.edu/blog/order-from-chaos/2017/03/21/election-feve...

[3] Erről lásd: Squires, Nick: A year on from EU-Turkey deal, refugees and migrants in limbo commit suicide and suffer from trauma. Telegraph, 2017.03.14. Online: http://www.telegraph.co.uk/news/2017/03/14/year-eu-turkey-deal-refugees-migrants-limbo-commit-suicide-suffer/; Az Amnesty International február 14-ei jelentése szerint: „Az Európai Unió és Törökország közötti menekültügyi megállapodás, menekültek és migránsok ezreinek az életkörülményeit tette veszélyessé.” Idézet forrása: François, Jean-Baptiste: Réfugiés: un rapport condamne les conséquences de l’accord UE-Turquie en Grèce. La Croix, 2017.02.14. Online: http://www.la-croix.com/Monde/Europe/Refugies-rapport-condamne-consequences-laccord-UE-Turquie-Grece-2017-02-14-1200824703; Vö. Souires: Telegraph, 2017.03.14. Az MSF szóvivője az alábbi szavakkal jellemezte az egyezmény milyenségét:: „Az EU-Törökország megállapodás egyáltalán nem nevezhető sikertörténetnek, sokkalta inkább egy olyan horrorisztikus történetnek, amely borzalmas következményekkel jár számos ember életére és egészségére nézve.”

[4] Collett: Migration Policy Institute, March, 2016.; Billette, Alexandre: Réfugiés, l’accord UE-Turquie ne tient qu’à un fil. La Croix, 2017.03.20. Online: http://www.la-croix.com/Monde/Europe/Refugies-laccord-UE-Turquie-tient-2...

[5] Az Európai Tanács francia nyelvű honlapján közzé tett dokumentum elérhetősége: Conseil européen. Conseil de l'Union européenne: Déclaration UE-Turquie, 18 mars 2016. Online: http://www.consilium.europa.eu/fr/press/press-releases/2016/03/18-eu-tur...

[6] Az UNHCR aktuális adatai szerint: 2.9 millió regisztrált szíriai menekült tartózkodik Törökországban. Az adatokért lásd: http://data.unhcr.org/syrianrefugees/country.php?id=224 (Letöltés: 2017.03.21.); Collett: Migration Policy Institute, March, 2016.

[7] Souires: Telegraph, 2017.03.14. Billette: La Croix, 2017.03.20.

[8]. Lásd: „La concrétisation de la feuille de route sur la libéralisation du régime des visas sera accélérée à l'égard de l'ensemble des États membres participants afin que les obligations en matière de visa pour les citoyens turcs soient levées au plus tard à la fin du mois de juin 2016, pour autant que tous les critères de référence soient respectés.” Forrás: Déclaration UE-Turquie, 18 mars 2016. Online: http://www.consilium.europa.eu/fr/press/press-releases/2016/03/18-eu-tur...

[9] Türkei droht EU mit Grenzöffnung für Flüchtlinge. Reuters, 2016.11.25. Online: http://de.reuters.com/article/fl-chtlinge-t-rkei-eu-idDEKBN13K0XK

[10] Idézi: Hardy, Catherine: Turkey threatens to cancel the Greek-EU migration deal. Euronews, 2017.01.26. Online: http://www.euronews.com/2017/01/27/turkey-threatens-to-cancel-the-greek-eu-migration-deal

[11] Saeed, Saim: Turkey: ‘We may cancel’ EU migration deals. Politico, 2017.03.16. Online: http://www.politico.eu/article/turkey-we-may-cancel-eu-migration-deals/

[12] Billette:. La Croix, 2017.03.20. Ducourtieux, Cécile – Stroobants, Jean-Pierre: Entre l’UE et la Turquie, le divorce indicible. Association A Ta Turquie, 2017.03.18. Online: http://www.ataturquie.fr/entre-lue-et-la-turquie-le-divorce-indicible/

[13] Saeed: Politico, 2017.03.16.; Ducourtieux – Stroobants: Association A Ta Turquie, 2017.03.18.

[14] Négociations Turquie-UE: les menaces de rupture du président de la Commission européenne. LeMonde, 2017.03.19. Online: http://www.lemonde.fr/europe/article/2017/03/19/fin-des-negociations-d-a...

[15] Kirişci: Brookings, 2017.03.21.