Aggódjunk-e az alapjogokért?

Egy LIBE meghallgatás és sajtóvisszhangja

Az Európai Parlament (EP) Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) a magyarországi alapjogi helyzetről tartott meghallgatást február 27-én az Antall József teremben. Ehhez a szakbizottsághoz tartoznak  az alapjogi, kisebbségi kérdések, foglalkozik hivatalból a menekültügyi és migrációs javaslatokkal, a terrorizmus elleni küzdelem kérdéseivel, a közös határok ellenőrzésének ügyeivel is.  Alelnöke a januárban újraválasztott Gál Kinga, aki 2004 óta tagja a testületnek és 2007 óta tölti be annak alelnöki tisztét. 

Liberális jogvédők kontra kormány

A meghallgatáson a kormányt Trócsányi László igazságügy miniszter képviselte, valamint további 4 magyarországi civil szervezet kapott 10-10 perces felszólalási lehetőséget a bizottság tagjai előtt.  Nyilván nem meglepő, hogy az alapjogi helyzet bírálatára az a három nagy liberális jogvédő szervezet vállalkozott, amelyik leginkább megtámadva érzi magát a kormány civil szervezetekkel kapcsolatos tervezett intézkedései kapcsán: az Amnesty International magyarországi szervezete, a Társaság a Szabadságjogokért, valamint a Magyar Helsinki Bizottság. Az AI-t Gárdos Tódor kutató, a TASZ-t Kapronczay Stefánia, míg a harmadik jogvédő szervezetet Pardavi Márta társelnök képviselte. A kormány közeli Alapjogokért Központ nevében Szánthó Miklós igazgató foglalta össze a magyar alkotmányossággal kapcsolatos megállapításaikat. A meghallgatás második szakaszában a szakbizottság tagjai (16 előre bejelentett hozzászóló volt) tehettek fel kérdéseket a jelen lévőknek a témában, bár a másfél órás meghallgatásnak ezt a szakaszát is inkább a minősítő kijelentések, semmint a kérdés-felelet jellemezték. A hozzászólók többsége a migrációs politika és a NGO-k helyzete kapcsán fogalmazott meg kritikát, bár Kovács Zoltán az ülést megelőző nemzetközi sajtótájékoztatón kijelentette, hogy a magyar jogállamisággal kapcsolatos kérdések nagy többségét már tisztázták. A meghallgatást az EU honlapján élőben kísérhették figyelemmel az érdeklődők, de a felvétel később is elérhető maradt. A Fideszes Gál Kinga ennek külön örült, mert – mind mondta – így Magyarországon is élőben nézhetik a baloldal megalapozatlan vádjait és csúsztatásait. Később Kovács Zoltán kormányszóvivő egyenesen „bizarr”-nak nevezte az ülés légkörét, mivel szerinte eleve egy „politikailag motivált” meghallgatás történt és néhány órával előtte még nem tudták azt sem, miről lesz majd pontosan szó. 

Az egyet nem értés, még nem diktatúra

„Nem várok köszönetet, de objektivitást igen”- üzente a liberális jogvédőknek az igazságügyi tárca vezetője. Trócsányi László kifejtette, hogy a vélemények ütköztetése a demokráciában természetes és szükséges dolog, a kormány nyitott a párbeszédre, üdvözli ebben a civil társadalom jelenlétét, de attól még nem lesz diktatúra, ha a civilek és a kormány bizonyos kérdésekben nem értenek egyet. (A kijelentésre reagálva az azóta eltelt időben egyébként a TASZ a civil szervezetekről szóló törvénytervezet nyilvános társadalmi vitájának megrendezésére kérte az igazságügyi tárca vezetőjét és az emberi erőforrás minisztert. A meghallgatáson Trócsányi hangsúlyozta, hogy tudomásul kell venni, a kormányok bírnak nagyobb legitimitással, mert nekik van demokratikus felhatalmazásuk a választóktól. A Magyarországi civil szervezetek – melyek száma 60-70 ezer főre tehető – közülük mintegy 3-5% foglalkozik jogvédelemmel, a többiek „élnek és virulnak” – vélekedett a tárcavezető. Trócsányi emlékeztetett rá, hogy, miniszterként ő kezdeményezte a civil szervezetek működését egyszerűsítő jogszabály módosítását, amiért – mint mondta – köszönetet nem, de objektivitást vár.   A helyzetet sokkal aggasztóbbnak értelmezték a jogvédő szervezetek képviselői, akik már nem első alkalommal érték el, hogy meghallgatás legyen a hazai alapjogi helyzetről ezen a plénumon. Szerintük az Open Society által támogatott civil szervezetek ellen stigmatizáló és megfélemlítő kampány zajlik, melynek célja a kritika elhallgattatása, csakúgy mint a médiapiac átstrukturálásával. Az Amnesty International képviselője szerint Magyarországon kihalófélben vannak demokratikus viták. Sokkal inkább a kormány ellenőrzi a sajtót, mint a sajtó a kormányt. –jegyezte meg az egyik EP képviselő is hozzászólásában. Ugyanezt Kapronczay Stefánia a TASZ-tól úgy értékelte, hogy már alig van független médium Magyarországon, hiszen a lapok jelentős része kormány közeli emberek kezében van. Szánthó szerint viszont egyszerűen csak arról van szó, hogy a korábban megszokott a liberális médiafölény kezd megszűnni Magyarországon, és kiegyenlítődnek a viszonyok.

„A menedékjog nem globális szociális ellátáshoz való jog”

Mint ahogyan azt előre jósolni lehetett a meghallgatáson az egyik fő törésvonal a migránsválság kezelésének eltérő megítélése volt. (Egyes értelmezések szerint már maga a meghallgatás is a magyar bevándorlás politika miatti „bosszúhadjárat” részének tekinthető.)   A fórumon a civil jogvédők aggályosnak minősítették a magyar kormány bevándorlás politikáját, amely szerintük lényegében megtagadja a menekültek nemzetközi védelemhez való jogát. Padavi Márta szerint a kormány minden eszközzel, elrettentő intézkedésekkel kívánja csökkenteni az országba bejutók számát, akik pedig bekerülnek azokat kriminalizálják, a lakosság körében gyűlöletkeltés folyik ellenük.  Később, a kormány sajtótájékoztatóján hangzott el az adat,  hogy tavaly nagyjából 450, 2015-ben pedig mintegy 500 ember kapott menekültstátust az országban. Trócsányi  visszautasította a vádat, miszerint gyűlöletkeltés folyna az országban. Úgy vélekedett, hogy a magyar bevándorlás-politikát bírálók illúziókat ringatnak „ködben élnek”, amikor a terrorizmust nem létezőnek tekintik és a nyitott határok politikáját képviselve „mindenkit be akarnak engedni”.  E téren egyébként az igazságügy miniszter a meghallgatáson elmondott bevezető beszédében az egyik fő problémát a fogalmi pontatlanságban jelölte meg. A viták során a jogvédők nem tesznek egyértelmű különbséget a menekült és a gazdasági bevándorló között, valamint eltérően ítélik meg, mi számít biztonságos országnak. Ahogy Szánthó hozzáfűzte az Alapjogokért Központ már korábban többször hangoztatott álláspontját: „a menedékjog nem a globális szociális ellátáshoz való jog”, hanem az első biztonságos országban maradást jelenti. Amennyiben Törökország – amellyel az EU megállapodást kötött – biztonságos országnak számít, akkor minden bizonnyal Szerbia is az, ahonnan nem engedi illegálisan továbblépni az Unióba Magyarország a migránsokat – hangzott el a kormány álláspontjának védelmében.  Trócsányi szerint teljes mértékben összhangban van az uniós joggal, hogy Magyarország meg kívánja védeni a határait, hozzátéve később, hogy ezzel egyébként nemcsak a magyarokat, hanem az uniós polgárokat is védi a magyar kormány.  A jogállam alapja a közrend és a biztonság – jelentette ki,  amit a migrációval érkező terrorizmus veszélyeztet. Emlékeztetett rá, hogy a délszláv háború alatt Magyarország is menedéket nyújtott a háború sújtotta szomszéd országból érkezőknek.  Az 1956-os magyar menekültek és a mostaniak között az egyik fő különbséget abban jelölte meg, hogy annak idején a magyarok együttműködtek a befogadó országok hatóságaival, ott maradtak a táborokban, amíg sorsuk rendeződött. A migránsok most viszont nem várják ki az eljárás végét, aminek következtében a magyar menekültügyi hatóságok az esetek többségében megszüntető határozatokat kénytelenek gyártani. A sajtótájékoztatón kijelentette, csak kevéssé tekinti sikertörténetnek mindazt, amit az EU a válságra reagálva tett, a menedékkérők áthelyezése a gyakorlatban megbukott, 10 ezer embert vettek át eddig a tervezett 160 ezerből. Úgy látja, a kormány migrációs politikáját azonban szépen lassan elfogadják és alkalmazzák Európában, bár a kerítés építéssért senki nem kapott olyan éles kritikát, mint Magyarország.  Szóba került a tervezett magyarországi menekültügyi szigorítások kérdése is, amit a kormány azért tart szükségesnek, mert szerinte a migránsok már kiismerték, ezért könnyebben kijátsszák a menekültügyi jogszabályokat. A jogvédő szervezetek emberi jogi szempontból megengedhetetlennek tartva a tervet, vizsgálatot sürgetnek, amit viszont Kovács Zoltán kormányszóvivő úgy értékelt, hogy „Európa megvédésével szemben” fognak érvelni a várható vitában. 

Közös európai értékeink

Az Európai Unióról szóló szerződés közös alapként deklarálja a jogállamiság és demokrácia értékeit. Az EUSZ 7-es cikkelye egy kettős, megelőzési, illetve szankcionálási eljárásra vonatkozó lehetőséget tartalmaz, arra az esetre, ha valamely tagállam megsértené ezeket. Nincs azonban olyan objektív kritériumrendszer, felülvizsgálati mechanizmus, amit minden tagállam elfogadott volna, ezért szankcionálási eljárással az EU ezidáig még nem élt. Az olyan alapértékek, mint szabadság és demokrácia nem tisztázottak az uniós jogi és intézményi gyakorlatban. Márpedig ezek a demokráciához kapcsolódó alapfogalmak szemantikai tartalmukat tekintve annyi értelmezéssel bírnak, ahány politikai-ideológiai irányzat létezik, nem beszélve arról, hogy az értékek nagyon nehezen „jogiasíthatók”, azaz nehezen azonosítható az értékek jogi vetülete. Egy olyan meghallgatás, mint amilyen a február 27-i volt, sokkal alkalmasabb a problémák „politikai menedzselésére”, semmint az alapértékek védelmére.  Eseményei jelzik, hogy nincs konszenzus az unión belül az alapértékek tartalmát illetően. Az Alapjogokért Központ vezetője erre utalt, amikor a vitában kifejtette, hogy a demokráciának nincs egyetlen elfogadott kritériumrendszere, annak sokszínű formái nagymértékben függenek a nemzeti hagyományoktól. Világnézetfüggő az is, hogy a nemzeti szuverenitás mit jelent, ki a szuverenitás birtokosa, az EU, vagy a nemzetállam. Értelmezésében a meghallgatás tényét és megnyilvánulásait a szupranacionális Európa hívei és a tagállami/ nemzeti szuverenitás megtartásának támogatói közti koordináta rendszerben lehet elhelyezni.  

-kmr-