2013. október 6-án avatták fel a Hajdú Bihar megye északnyugati peremén található Polgár főterén a város szülöttének, a Demokrata Néppárt egykori főtitkárának, Barankovics Istvánnak az emlékművét. Az ünnepélyes szoboravatáson részt vett és beszédet mondott többek között Dr. Mészáros József a Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke is.
A szoboravatási rendezvény ünnepi szentmisével kezdődött, amelyet Mikolai Vince pápai prelátus celebrált. Beszédében Barankovics Istvánt az eltérő világnézetek közti párbeszéd korai prófétájának nevezte, akiknek sorsuk mindig a bukás. Életútja első megközelítésben felfogható úgy is, mint beteljesületlen álmok sorozata, azonban a mából visszatekintve épp álmai megvalósulását tapasztalhatjuk. A II. vatikáni zsinat után a szentszék külön titkárságot hozott létre a Barankovics által következetesen képviselt párbeszéd fenntartására, a jelenlegi pápa pedig más kontextusban szintén a „találkozás” kultúrájának fontosságát hangoztatja.
A templom előtti főtéren elhelyezett szobor avatásának első szónoka Tóth József polgármester volt, aki többek között kitért arra is, hogy Barankovics szobra a polgáriak közös akaratából került a város főterére, személye és példája minden itt lakó számára vállalható. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szobor felállításáról Polgár Város Önkormányzata a helyi közéleti szereplőkkel egyeztetve egyhangúlag döntött. A város vezetője után következő szónok, Dr. Mészáros József, a Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke azt hangsúlyozta, hogy a több mint 120 éves múltra visszatekintő kereszténydemokrácia alapgondolata a közös jó megvalósítására való törekvés, amelynek példája Barankovics István életútja is. A politikus kényszerű emigrációja idején még nem sokan gondolták azt, hogy neki valaha Polgáron szobrot fognak állítani, de – mint mondotta – „az idő előbb-utóbb mindent helyre tesz”. Dr. Mészáros József – utalva Barankovics és Mindszenty bíboros egykori vitájára – a kettejük szembeállítása helyett a közös vonásokat emelte ki: mindketten a közjóért tevékenykedtek és mindketten száműzetésben haltak meg. A mából nézve inkább kiegészítik egymást. Mindketten hősök voltak, de ahol hősök vannak, ott emberpróbáló idők is vannak, Magyarországnak viszont ma sokkal inkább békés építőmunkára és kevesebb hősre lenne szüksége.
Az ünnepségen a KDNP képviseletében Pálffy István országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet, aki kiemelte a politikus példaértékű puritán egyéniségét, hangsúlyozva azt, hogy Barankovics, ha ma köztünk élne, nem kellene a hazáját elhagynia, ma senki nem mondhatná neki, amit Rákosi Mátyás utolsó találkozásukkor: „Ön nem evilági ember”, hisz Barankovics mindvégig a demokrácia embere volt és maradt. Oláh József a polgári KDNP alapszervezet elnöke a helyi kereszténydemokraták nevében a diktatúra áldozataként emlékezett vissza Polgár messzire elszármazott szülöttére, akinek tiszteletére szülőháza falán már 1997-ben emléktáblát helyeztek el, később a város főterét nevezték el róla, most pedig a város szoborállítással tiszteleg emberi és szellemi nagysága előtt. Végül maga az emlékmű alkotója, Győrfi Sándor Munkácsi Díjas szobrászművész beszélt koncepciójáról. Elmondta, Barankovics sziklaszilárd jellemére kívánt utalni azzal, hogy alakját a zempléni szülőföld kőszikláiból készült talapzatra állította, kereszténydemokrata elkötelezettségének jeleként pedig a politikust a Demokrata Néppárt lapjával, a Hazánk-kal a kezében ábrázolta.
